"... az EU-tagállamok kormányait képviselő Európai Tanács december 6-7-én végleg jóváhagyhatja, hogy ez év december 21-étől megszűnjön a belső ellenőrzés a szárazföldi és vízi határokon...." írja a hvg

Mi a faszt értelmeset lehet erre mondani, mármint azon kívül persze, hogy ez igazán gyönyörű, magyarszki góingolni ájrópa.
Hurrá.

*****************************************************

A két ember a közért végében, egymástól alig néhány méterre állt.
Az egyik, egy hatvanon túli, nem jól, de nem is rosszul öltözött nő a zsemléket nézegette. A kezére húzott zacskóval megfogta, finoman összenyomta, hogy érezze, mennyire ropogós. Ránézésre teljesen egyformának tűntek azok a zsemlék, teljesen felesleges volt őket nyomogatni, de vannak emberek, akik mindig reménykednek. Ha elég kitartó és szemfüles, hátha most végre kifog egy jobbat, egy ízesebbet, egy omlósabbat, egy ropogósabb héjút. A harmadik zsemle megfelelőnek tűnt, azt a zacskós kezével beletette egy másik zacskóba, majd újabb két zsemlét meózott le, hogy a másodikat is kiválassza. Közben gyorsan szétnézett, azzal a harminc évvel ezelőtti pillantásával, amivel a rosszul fizetett, három műszakban gályázó szövőnö ellenőrízte, hogy a brigádvezető háttal áll-e. Most, most becsúsztathatja a köpenye zsebébe azt a fél motring világoskék cérnát amivel majd meg tudja varrni azt a halványkék düftin blúzt amit Karácsony este akar viselni. Közben persze eltelt harminc év, az a blúz sincs már sehol, cérna se kell, minek, az anyag drágább mint maga a blúz, régen nem varr már, de a körbe pillantás még mindig ugyanaz. Belemarkolt a zsemlés polc előtt lerakott zacskókba és gyors mozdulattal zsebregyűrte a pár tucatnyi nejlonzacskót.

A másik ember, egy középkorú, erősen hízásnak indult férfi pont mögötte, a mosóporos polcok takarásában állt. Mert ezek a magyar közértek olyanok ám, hogy minél fontosabb valami, annál hátrább teszik. A legfontosabb a kenyér és a tej, de rögtön utána jönnek a mosóporok, hát ezeket pakolják leghátra. Ki nem szarja le törődik azzal, hogy a tisztítószerek éles szaga beleívódik a pékárúba, ugyan, az a lényeg, hogy a vevőnek az egész bolton keresztül kelljen vergődnie, hogy beszerezhesse a napi két zsemléjét.
Szóval állt a férfi a mosóporos polcnál és figyelt. A nőt, pontosabban hát nénit figyelte, sejtette, hogy valamire készül. Ismerős volt neki az arckifejezés, amivel a lopni szándékozó bejött a boltba. Hogy honnan volt ismerős? Hát még régről, amikor lakatos volt és néha kiadogattak a kerítésen ezt-azt; a hulladékokból összefusizott kerítéselemeket, néha pár zárat, ilyesmit, nem nagy dolgokat, inkább legyen otthon mint menjen a selejtbe. Túl hosszú lenne elmesélni, miért lett belőle biztonsági őr, de hát az lett, ez van, ilyen az élet, manapság nem kellenek már lakatosok, hát mit lehet tenni. Szóval nézte a nőt, és amikor az másodszor markolt a zacskók közé, a vállára tette a kezét és egész halkan, finoman megszólalt:
- Tessék visszarakni.
A nő nagyon megijedt, még sikkantott is egy rövidet.
- Ne tessék félni, csak tessék visszarakni a zacskókat.
- Jajj, ne mondja már, hát nem azért van itt, hogy használja a vevő?
- Igen, csókolom, egyet, de a zsebéből tegye ki amit belerakott.
Az ijedtség műfelháborodásba váltott:
- Csak nem képzeli, hogy lopni akarok?!!
- Nem képzelem, de ne tessék kiabálni és tessék visszarakni a zacskókat. Az arra van kirakva, hogy csomagoljanak bele.
- De nekem nagyon kellene, hát a kiskutyám után fel kell szednem a piszkot, különben megbüntetnek, hát mi az maguknak, az a pár zacskó, úgyis itt van szétdobálva, hát mi az maguknak??
- Semmi, tényleg semmi, de ne tessék kiabálni és tessék kiüríteni a zsebét, mielőtt észreveszi valami főnök, mert akkor nagy baj lesz.
Az asszony belátta, hogy itt könyörgéssel nem megy semmire, kivette a zacskókat és lecsapta a tálcára.
- Jól van, tetszik látni, nincs semmi baj. Máskor tessék minden zsemlét külön zacskóba tenni, azért nem szól senki. - Ott is hagyta az asszonyt, neki itt már nem volt több tennivalója, abban biztos volt.
A nő egy darabig még ácsorgott ott, próbálta öszeszedni magát, felháborodásában még mindig motyogott:
- De hát micsoda dolog ez, most mivel szedem össze, hát milyen ország ez, minden tiszta kutyaszar, hogy megyünk így Európába, tele kutyaszarral, milyen ország ez?

******************************************************

Hát máma ez jutott az eszembe, csak úgy.

Bródy, Földvár felé félúton